„Urunk, Istenünk, segítsen minket a Kármelhegyi Boldogasszonynak, a dicsőséges Szűz Máriának áldott közbenjárása, hogy oltalmazó kezétől vezetve eljussunk ahhoz a hegyhez, amely maga Krisztus. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.”
Július 16-a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe, amely alkalomból este 6 órakor ünnepi szentmise volt templomunkban. Bakos Rafael OCD, kármelita atya vezetésével tartottuk a templombúcsút, melyen a Papi Otthonban élő atyák közül többen részt tudtak venni.
A templombúcsú nem csupán a templom védőszentjének ünnepe evilági élvezetekkel megfűszerezve, hanem a katolikus bűnbánati vallásgyakorlat egy fontos része. A Szentírás több helyen megemlékezik a Kármel hegyről, ahol Illés próféta élt, és védelmezte a hit tisztaságát (1Kir 17–19) Sok remete élt a hegyen, majd a 12. században rendet alapítottak itt azzal a céllal, hogy a Szűzanya oltalmában szemlélődő életmódot folytassanak. Így jött létre a kármelita rend.Stock Szent Simon látomásában a hagyomány szerint a Szűzanya angyalok és szentek kíséretében jelent meg a rendfőnöknek, és átnyújtotta neki a skapuláré nevű vállruhát azzal az ígérettel, hogy aki viseli, nem jut a pokolba, és a halálát követő szombaton kiszabadul a tisztítótűzből. E kiváltságot később a rendtagokon kívül kiterjesztették minden hívőre, aki a skapulárét, illetve annak éremváltozatát viseli és a Kármelhegyi Boldogasszony oltalma alatt a megfelelő életmódra vállalkozik.(ld. templomfreskó részlet) A kármeliták védasszonya az ábrázolásokon egyik karján a Kis Jézust tartja, másik kezével a skapulárét nyújtja. A skapuláré gyakran a Kisded kezében is ott van.
Az Országos Papi Otthon lakóival délelőtt beszélgettünk az ünnep jelentőségéről, kegyelmi hatásairól, a templomban pedig megnéztük Szűz Mária szobrát, illetve a freskó jelenetet, amint nyújtja a skapulárét.