Vidám percek a Názáret Otthon lakói és dolgozói éltetéből. Biztonságot, megértést, elfogadást nyújtunk az Otthon lakóinak a járvány időszakában. A közös tánc kapcsán velük utazunk a múltba, aktív részései leszünk a gondolataiknak. A zene és a közös tánc mindannyiunkat feltétel nélkül összeköt.
" Van szüret minden évben! Idd a bort,
sajtold a szölő véradó husát
és táncos lábbal könnyedén tipord,
mert minden lázban van még ifjuság.
Szüretre hívlak! fogd fel a csuport,
fogd fel a mustot, mely a kádba forr!
Így súgsz és táncolsz bennem ó kobold,
oly könnyű lábbal, mint a könnyű bor."
Babits Mihály
A Názáret Otthonban mindannyiunk örömére "lakók és dolgozók" Szeptember 30-án Szüreti bált tartottunk. A jó csapatmunkával kellemes hangulatot és feledhetetlen élményt nyújtuottunk.
Az augusztusi jó időt kihasználva a lakokal az idei első kirándulást a Soroksári Dunapartra szerveztük. Komppal a Dunánn átkeltünk és egy finom fagylaltot fogyasztottunk. Jó hangulatban és kellemes emlékekkel tértünk haza.
A karantén ideje alatt a hétköznapi életünk egyik napról a másikra megváltozott. Úgyis mondhatnánk: - elcsendesülés, elméjűlés, de azt is mondhatnám magunkba roskadás következett be. Volt idő, amikor örömmel, akár önként maradtunk a szobánkban, de ez más volt. Egyre többször szóba jött az egészség, hogy micsoda kincs, amit hétköznapi világunkban is fontosnak tartottunk, de a karantén ideje alatt sokkal nagyobb hangsúlyt kapott. A kezdeti szomorú napok állapotából lassan újra visszatértünk a mindennapokba. Egy megváltozott, de élhető világba. Mert a karanténban is folyt tovább az életünk, csak egy kicsitt másképp. Egy idő eltelte után egyre nyomasztóbb lett a túlzott bezártság. Az átmeneti látogatási tilalom helyesnek bizonyult, de túl hosszúra sikeredett, ami nyomot hagyott az idősek lelkében. Nem értették miért nem látogathatják meg őket szeretteik. Többen azt gondolták és mondták: - már nem kellünk nekik, így nem is érdemes élni. A szentmise hiányzott a hozzátartozókon kívűl a legjobban. Szerencsére Lajos atya imádságos üzenetet küldött hozzánk rendszeresen, gyönyörű virágok kíséretében. Sok bíztatást, szeretettel teli, szivecskékkel körülrajzolt levelet kaptunk, amiből erőt meritve éltük és éljük a mindennapokat. Köszönet az Otthon doldozóinak, hogy áldozatos munkájukkal sikerült a ház lakóit megóvni a fertőzéssel szemben. Imádkozzunk, hogy minél előbb a régi életünket élhessük. Addig is gondolkodjunk el Prohászka Ottokár sorain:
Aranyosi Ervin: Küldj egy kis szeretetet
Küldj ki a világba egy kis szeretetet,
ami más szíveket jósággal megetet.
Adj, amikor adhatsz, nem is várva hálát,
így tedd picit szebbé, mások torz világát.
Hisz akinek nem jut, tán nem tehet róla,
csupán a szőnyeget húzták ki alóla...
Talán ha segítesz, jó példát mutatva,
mikor egy elesett kerül az utatba,
akkor a világ is csepnyit szebbé válik,
hisz a jóság mindig szívünkben tanyázik.
as talán kín segítesz, az majd segít másnak,
nagyon kell a jóság a meggyötört világnak.
