Gondolatok a karantén idejéről

A karantén ideje alatt a hétköznapi életünk egyik napról a másikra megváltozott. Úgyis mondhatnánk: - elcsendesülés, elméjűlés, de azt is mondhatnám magunkba roskadás következett be. Volt idő, amikor örömmel, akár önként maradtunk a szobánkban, de ez más volt. Egyre többször szóba jött az egészség, hogy micsoda kincs, amit hétköznapi világunkban is fontosnak tartottunk, de a karantén ideje alatt sokkal nagyobb hangsúlyt kapott. A kezdeti szomorú napok állapotából lassan újra visszatértünk a  mindennapokba. Egy megváltozott, de élhető világba. Mert a karanténban is folyt tovább az életünk, csak egy kicsitt másképp. Egy idő eltelte után egyre nyomasztóbb lett a túlzott bezártság. Az átmeneti látogatási tilalom helyesnek bizonyult, de túl hosszúra sikeredett, ami nyomot hagyott az idősek lelkében. Nem értették miért nem látogathatják meg őket szeretteik. Többen azt gondolták és mondták: - már nem kellünk nekik, így nem is érdemes élni. A szentmise hiányzott a hozzátartozókon kívűl a legjobban. Szerencsére Lajos atya imádságos üzenetet küldött hozzánk rendszeresen, gyönyörű virágok kíséretében. Sok bíztatást, szeretettel teli, szivecskékkel körülrajzolt levelet kaptunk, amiből erőt meritve éltük és éljük a mindennapokat. Köszönet az Otthon doldozóinak, hogy áldozatos munkájukkal sikerült a ház lakóit megóvni a fertőzéssel szemben. Imádkozzunk, hogy minél előbb a régi életünket élhessük. Addig is gondolkodjunk el Prohászka Ottokár sorain:      

" Gondolod kerül életed útjában

egyetlen gátló kő hiába?

Lehet otromba, lehet kicsike

hidd el, ahol van tt kell lenie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,

se, hogy lohassza kedved merészséged.

Jóságos kéz utadba azért tette,

hogy te megállj mellette. 

Nézd meg a követ, aztán kezdj el

beszélni róla Isteneddel.

Őt kérdezd meg, milyen üzenetet

küld ezzel az akadályal Neked?

s ha léelked Istennel találkozott,

utadba minden kő áldást hozott."