A legrégebben működő magyar szeretetmisszió, a Katolikus Szeretetszolgálat országszerte 11 intézményben 1117 rászoruló ellátásáról gondoskodik, közel 700 munkatárssal. Egervári Ágnes főigazgatóval beszélgettünk.

– Mióta működik Magyarországon a Katolikus Szeretetszolgálat?

– A magyar állam 1950-ben feloszlatta a szerzetesrendeket. Több mint hatszáz szerzetesházat koboztak el, tízezer szerzetest lakoltattak ki, és a hatalom megtiltotta nekik, hogy egy fedél alatt éljenek. Kiderült azonban, hogy van néhány ezer olyan szerzetes, illetve szerzetes nővér, akik képtelenek az önálló életvitelre. Ezért az állam visszaadott néhány ingatlant, és megengedte az Egyháznak, hogy ezekben az épületekben gondoskodjon az idős, súlyosan beteg szerzetesekről, papokról, apácákról. Így jött létre a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) által alapított Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat, amely mindenféle állami finanszírozás nélkül, ugyanakkor az Állami Egyházügyi Hivatal folyamatos ellenőrzése mellett bentlakásos intézeteket működtetett a szocialista rendszer idején. 1950 és 1990 között ez volt az egyetlen egyházi szeretetszolgálat. Az ország több pontján működő szeretetotthonainkban elsősorban rejtőzködő apácák – akik közül sokan ápolóképzőt végeztek – gondozták az idős, megrokkant szerzeteseket, papokat. Ők határozták meg otthonaink légkörét, példát mutattak szorgalmukkal, Istenbe helyezett határtalan bizalmukkal. Az 1990-es rendszerváltozás után az állammal kötött finanszírozási megállapodás alapján működtünk tovább. A többi egyházi szeretetszolgálat ebben az időben jött létre, a Katolikus Karitász is ekkor kezdhette újra a tevékenységét. 

A cikk továbbolvasása

/forrás: magyarkurir.hu/