A régi korokban nagy ünnepet és komoly társas programot jelentő szüret vidám, felhőtlen hangulatát igyekeztünk elhozni 2019. október 17-én intézményünk falai közé is. Nagy izgalommal öltöztettük ünnepi, őszi díszekbe intézményünk egyik termét, hiszen eljött a szüreti mulatság ideje, ahol Lakóink és Dolgozóink együtt tölthettek el néhány örömteli, felszabadult órát.

Az eseményt Balog Józsefné intézményvezető nyitotta meg, köszöntve az egybegyűlteket néhány hagyományos magyar népdal eléneklésével, illetve Ady Endre Szüret című versével. Köszönetét fejezete ki továbbá a meghívott előadóknak, illetve a mentálhigiénés munkatársaknak a rendezvény lebonyolításáért.

A program az 1950-ben alakult tápiószecsői Offela Sándor Hagyományőrző Népiegyüttes énekes-táncos bemutatójával, majd zenés-táncos mulatsággal folytatódott tovább, melybe nagy örömmel kapcsolódtak be Lakóink és Dolgozóink egyaránt.

Ady Endre jelszavához híven ünneplés, tánc, vidámság aranyozta be együtt töltött délutánunkat.

Ady Endre: Szüret

A lombhulláskor vigaszunkra
Eljön a víg szüret megint,
Lesz már, ami fölmelegítsen,
Ha kissé hűsebb szél legyint.
A szőlőskertek vígan vannak,
Aki most búsul, mind bohó,
Egy jelszavunk legyen szüretkor:
A dáridó, a dáridó.

A világ kezd már szörnyen kopni,
Megavult, ócska, szintelen,
Borzasztó sok az ember gondja,
A bánat is töméntelen.
Könnyítsünk hát bús sziveinken,
Lobbanjon fel a régi láng,
Álljon elő egy pillanatra
A régi, boldog, jó világ!

Hajh! régen, amikor Tokajnak
Nektárt adott a vesszeje,
Hányszor borult égi mámorba
Az ember gondterhelt feje.
A durranó, hangos mozsártól
Visszhangzottak a völgy- s hegyek,
Jó bort ivott a magyar ember,
Nem holmi vinkót, rossz levet.

Most a homok táplál bennünket,
De azért jó a drága nedv,
Ki nagy szükségben meg nem issza,
Az - Istenemre - nagy balek.
A gondot csak a bor gyógyítja
És erre a szüret mi jó!
Szüreteljünk hát víg kedéllyel:
Éljen a jókedv, dáridó!!

- Bokorovics Tímea munkatárs -