Ünnepi köszöntő

70 éve „szívvel, szakértelemmel”

Habár 2020. szeptember 26-án arra emlékeztünk, hogy a Katolikus Szeretetszolgálatot 70 éve alapították, illetve a Szent Vince Otthon 70 éves fennállását ünnepeltük, intézményünk története ennél sokkal régebbre nyúlik vissza. A jelenleg idősek otthonának helyt adó épület a 18. században kvartélyházként, katonai egységek és lovaik szállásaként szolgált. A katonaság véglegesen az 1867-es kiegyezés után költözött el Csákvárról. Gróf Esterházy Móricz 1877-ben vásárolta meg az üresen álló épületet. Felújítása után kórházat és iskolát alapított. Erről tanúskodik a ma is látható emléktábla melyre az alábbi feliratot vésték:

„A szenvedők enyhülésére, az ifjúság tanítására. Gróf Esterházy Móric 1882. évben.”

A grófi házaspár a leányok nevelésére és a betegápolás ellátására a Páli Szent Vincéről elnevezett Irgalmas Nővérek Szerzetesrendjét, a Vincés Nővéreket hívta Csákvárra, fiókrendházat alapítva számukra. Csákvár Vincés zárdája a Szeretetszolgálat első intézményei közé tartozik. 1950 októberében 63 kedves nővért fogadott falai közé. Tóth Árpádné, Marika az intézmény egykori vezetője, az intézmény fennállásának 55. évfordulójára foglalta össze az intézmény történetét, amelynek egyik fejezetében a nővérek és az egykor itt dolgozó civilek visszaemlékezéseit olvashatjuk. Ebből idézek:

Nem volt víz az otthonban, az artézi kútról hordtuk. A nővérek állatokat tartottak, szőlőt, földeket műveletek, kukoricát, napraforgót, búzát arattak. A terményeket lovas kocsival hordták be. Csákváron sokan a kedves nővérektől vásárolták a virágot, melyek télen is nyíltak a fűtött melegházban. Fát szedtek az erdőben, szenet hordtak be, cserépkályhában tüzeltek. Tésztát gyúrtak, hetente vágtak disznót, amit maguk neveltek. A húst feldolgozták. A füstölő eredeti állapotban ma is megvan az intézményben. Természetesen már használaton kívül, de kormos falaival emléket állít az egykori dolgos hétköznapoknak.

Kissné Erzsike az intézményben dolgozó egykori gondozó, aki ma is Csákváron él, arról ír visszaemlékezésében, hogyan látta gyermekként az otthont:

„A zárda utcai ablakát, én egy nagy ékszerdoboznak képzeltem, mivel az ablakokban Szerzetes Nővérek által készített hímzett terítőket és babákat, nyakukban rózsafüzérrel ékesítve tekintettem meg, melyet akkor nyakláncnak hittem. A kézimunkáknak több gyönyörű fajtája volt megpillantható és megvásárolható, mely a nővérek létfenntartásához szükségeltetett, a rend feloszlatása után. És a tündérkert, ahol megtalálható volt minden virágköltemény, gyümölcs és zöldségfajta egész éven át. A kéményen fészkelő gólya-család és az udvaron álló óriási gesztenyefa.” Erzsike álma valóra vált, mikor óvodásként és iskolásként beléphetett ebbe a varázslatos világba, amit a nővérek teremtettek. Majd 14 évesen az intézmény dolgozója lett.

1995-ben a Katolikus Szeretetszolgálat tulajdonába került az intézmény. Az erről tájékoztató iratot Dr. Takács Nándor megyéspüspök és Szabó Gábor a közgyűlés elnöke írta alá. Fejér Megye Közgyűlésének Választott képviselői nevében

A Magyarországi Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat vezetőinek kérésére, azon akaratukat fejezik ki, hogy a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat birtokába adják az egykor A Lazarista Rend kebelébe tartozó Szatmári Irgalmas Nővérek csákvári zárdáját. Páli Szent Vince akaratát és szellemét őrző irgalmas nővérek 1883-tól közel hét évtizeden át oktató, nevelő-és karitatív küldetést teljesítettek. Ezen szellemi örökséget magának valló Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat csákvári intézménye az adományozók törekvését is kifejezve adjon otthont Fejér megye és hazánk szeretetre és oltalomra szoruló polgárainak. Szeretetteljes szolgálat sugározzék az intézményből, töretlenül valósuljon meg a jelmondatban kifejtett humánum.  „szolgáló szeretet után kiállt a világ”

Székesfehérvár 1995. karácsony hava

Ma már gázzal fűtjük az épületeket, a tetőn napkollektorokat láthatunk, és modern konyhával rendelkezünk. Az épületek felújítása, modernizálása folyamatos, ápolási gondozási eszközök könnyítik munkánkat. Az idősek ellátása mellet egy 20 főt befogadó családok átmeneti otthonával is bővült intézményünk.

Rengeteg változásban volt részünk, az eltel évek alatt. De van, ami állandó, nem változik, nem változhat. A kedves nővérek intézményünk életének ma is szerves részei, minden nap az ő emlékük vesz minket körül. A róluk elnevezett termek, a nevükre kiállított, bekeretezett iratok, a kápolna, az oltárterítők, amiket ők hímeztek. Minden nap emlékeztetnek minket áldozatos tevékenységükre. Az intézményünk múltja kötelez minket. Ebből fakadnak azok az értékeink, amikből erőt meríthetünk mindennapi munkánk során. És lehetővé teszik, hogy a nálunk élő idős emberek, a menedéket találó családok, otthonosan érezzék magukat. A keresztényi értékrend vezérfonalként mutat nekünk utat, segít megoldanunk a konfliktusokat, a munkánk során felmerülő dilemmákat. A keresztény kultúra, hagyományaink őrzése, ünnepeink, erősítik az intézmény közösségét. A magas színvonalú gondozás, betegellátás feltétele az elméleti és gyakorlati tudás magas szintje, ennek megszerzéséhez fenntartónk a Katolikus Szeretetszolgálat minden támogatást megad. A hit segít leküzdeni a mindennapi nehézségeket, túljutni a kudarcokon, feldolgozni veszteségeinket. A szeretet az a kapocs, ami által bensőséges kapcsolatok alakulnak ki az intézményben lakók és az őket ellátó dolgozók között. Intézményünk kápolnájában, misén vehetünk részt, betérhetünk imádkozni, vagy csak elvonulni.

És áll még az udvaron az óriás gesztenyefa, árnyékával oltalmazva intézményünk lakóit. A gólya, az óta is minden évben neveli fiókáit ugyan azon a kéményen lévő fészkében. Kelepelésével sokszor csal mosolyt mindnyájunk arcára. És a „Tündérkert” - ami sok éven át használaton kívül ált –reményeink szerint tavasszal már megújult formájában pompázhat, örömet szerezve lakóinknak, emléket állítva ezzel is a nővéreknek. 

Szeretném megköszönni munkatársaim erőfeszítéseit, amit a kert rendbehozatala érdekében tettek, lakóink és hozzátartozóik adományait, a sok virágot, a gyümölcsfákat. A jubileumi év alkalmából, ez év november 3-án a csákvári katolikus temetőben tervezünk megemlékezést. Szeretnénk ezzel is tiszteletünket és hálánkat kifejezni az intézményünkben élt és elhunyt 227 szerzetes nővér előtt. 

Mikor mai ünnepi beszédemre készülve, olvastam a történeti dokumentumokat, visszaemlékezéseket mindenhol visszatérő elem volt a szeretet. A Katolikus Szeretetszolgálat jelmondata szívvel-szakértelemmel. A szív elválaszthatatlan a szertettől. A Szent Vince otthon jelmondatává Teréz Anya egyik tanítását választottuk, ami így szól:

,,A csend gyümölcse az ima. Az imádság gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat.”

Azt kívánom, hogy ha majd újabb 70 év elteltével, új emberek veszik számba és tekintenek vissza a Katolikus Szeretetszolgálat és Intézményünk a Szent Vince Otthon múltjára, beszámolójukban elmondhassák, hogy az eltelt évek alatt is töretlen volt a fejlődés, és változatlanul él a szeretet, amit az itt élt kedves nővérek hagytak ránk. Ennek érdekében, mindennapi munkánk során, a jelenben is mindent meg kell tennünk.

Pirityi Hajnal

intézményvezető