Új intézménnyel bővült a Katolikus Szeretetszolgálat

Bakonyszücsi Katolikus Szeretetszolgálat Lelki Rehabilitációs Otthona az a hely, ahol az ember megerősödhet a megpróbáltatások után. A szeretetteljes, családias légkörben támogató közösség formálódik, gyógyul a test, és behegednek a lélek sebei. Az intézmény célja, hogy a súlyos megpróbáltatáson átesett ember visszataláljon a világba, régi és megújult életéhez. A terápia révén a sorstársak közeledhetnek egymáshoz, és támogató közösséggé válhatnak egymás számára.

Az otthon megálmodója és vezetője néhai Bakos-Tóth Márta klinikai gyermek-szakpszichológus volt. A Veszprém megyében lévő otthon 1991-es létrehozása óta több száz beteg gyermek és szülő lelki gyógyítását segítette elő.

A mű fennmaradásának garanciája a Katolikus Szeretetszolgálat, amely az intézmény fenntartójaként az eredeti szellemben folytatja ezt az országosan egyedülálló tevékenységet, a daganatos betegek lelki rehabilitációját. Komplex programot kínálnak itt, lelkigondozást nyújtó egyéni és csoportos terápiát. Segítő szakemberek – pap, pszichológus, zeneterapeuta, kézműves és gyógytestnevelő – vezetésével dolgoztak ki programokat. Az ellátás szociális normatívából finanszírozott, így térítésmentesen vehető igénybe – mondja Forsthoffer Erzsébet intézményvezető.

A hosszú kórházi kezelés során a betegek kiszakadnak a megszokott környezetükből, a családjukból, a gyerekek az iskolából, a kortársaik közül. Ráadásul egyes esetekben csak szerzett testi fogyatékosságok árán lehet őket teljesen meggyógyítani. Ezért gyógyultan is segítséget, lelki gondozást igényelnek, hogy fel tudják dolgozni, amin keresztülmentek, és vissza tudjanak illeszkedni a korábbi környezetükbe. Erre a legalkalmasabb az otthon által nyújtott védett közösség.

A falu szívügyének tekinti a daganatos beteg gyerekek itteni rehabilitációs központját – mondta az intézményvezető, aki úgy érzi, hogy munkájukban legfontosabb a segítség, örömök és élmények nyújtása a terápiákban lelkileg, fizikailag megfáradt gyerekeknek és családtagjaiknak, testvéreiknek, szüleiknek.

 „Legyen egy olyan hely, ahová el lehet jönni, és újabb célok kitűzésével erőt lehessen meríteni abból, hogy a világ nem állt meg, és én is – mármint a beteg ember – fontos vagyok ebben, a családommal együtt. Igyekszünk reményt adni a daganatos betegségből felgyógyult gyerekeknek és családjuknak.” Forsthoffer Erzsébet elmondta azt is, hogy az ittlévő családokat összeköti a szenvedés, az, hogy mindnyájan átélték azt a különlegesen fájdalmas érzést, hogy elveszíthetik a legdrágábbat, a gyermeküket. Itt megbeszélhetik a tapasztalataikat, információkat gyűjthetnek, és mindez erősítheti bennük a remény érzését.

Az otthon új vezetője arra törekszik, hogy jó kapcsolatot építsen ki a különböző egészségügyi, szociális szervezetekkel. Tervezi élő honlap beindítását is, amelyen keresztül önkénteseket is toborozhatnak. Még az eddigieknél is jobban meg kell alapozniuk a helyüket a szociális rendszerben, mivel nem klasszikus intézmény az övék. Náluk effektív kezelések nincsenek, ide gyógyultak vagy jelenleg tünetmentes gyerekek és családtagjaik jönnek. Legfőbb céljuk a segítségnyújtás, a szereteten keresztül, hogy a lakóikat egyéni és közösségi élményhez, önbecsüléshez juttassák.

Gyógyító erő a tevékenység és maga a közösség is. A kézműveskedés, a játék, a kirándulás, a zenehallgatás megannyi alkalmat kínál az alkotó aktivitásra, és megerősít egyes kompetenciákat. Sikerélményt ad, motivál, s ezáltal visszaadja a gyógyult betegnek az életét. A ház lakói új dolgokat próbálhatnak ki, segítséget kapnak ahhoz, hogy új hobbit találjanak, amit otthon is folytathatnak. Minden, ami megmozgat, ami felemel, az erősíti az immunrendszert – hangsúlyozzák a vendégek, akik egymásra figyelő, szeretetteljes közösségre találnak itt. A támogató sorstársközösség pedig óriási erőt ad. A betegek egymástól tanulják az életigenlést, a be- és elfogadást. Az önkéntesként segítő, már gyógyult társak pedig a remény jelei, bizonyítékai annak, hogy ebből a betegségből is fel lehet épülni.

/forrás: magyarkurir.hu/