Távolság - közelség

Kedves Hozzátartozók!

Mára már nem kérdés, hogy a vírushelyzet alapjaiban forgatta fel és rendezte át a korábban megszokott életvitelünket. Talán mind közül az egyik legnehezebben feldolgozható tény, hogy most nem ölelhetjük, puszilhatjuk meg szeretteinket, nem mehetünk közel azokhoz, akik számunkra a legtöbbet jelentik, ráadásul azt sem tudjuk biztosan, hogy mindez meddig tarthat még. 

A helyzet vitathatatlanul nehéz Lakóinknak, Hozzátartozóiknak, és nekünk is – jól tudjuk, ezért igyekszünk kreatív megoldásokat kitalálni annak érdekében, hogy mindez oldható lehessen. Kesergés helyett, Munkatársainkkal feltétlenül arra törekszünk, hogy ezt a váratlan nehézséget élhetőbbé tegyük és a kényszerű távolságot valahogyan mégiscsak közelséggé változtassuk. Ennek okán született a gondolat, hogy elhozzuk Lakóinknak és Hozzátartozóiknak a virtuális találkozás örömét. A közelmúltban beindult kezdeményezés során egy tablet segítségével Viberes videotelefonálással lehetőségünk nyílt a kapcsolatfelvételre, mely egyre nagyobb érdeklődésre és sikerre tart számot. Ezúton is biztatom a kedves Hozzátartozókat, éljenek a lehetőséggel és vegyék fel velem a kapcsolatot munkaidőben (H-P 8:00-16:20) telefonon (+3630-272-80-73) vagy e-mailen (bokorovics.timea@szeretetszolgalat.hu)  időpont egyeztetéshez.

Hogy a fenti előzményeken és praktikus információkon túl mik az első tapasztalataim? Erre nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, kérem nézzék el nekem, hogy következő soraim érzelmes hangvételűre sikerülnek, hiszen erről egész egyszerűen lehetetlen máshogy beszámolnom. A találkozások öröme olyan szeretetteljes, megható pillanatokat hozott, hogy a szavam is elállt.

Néhány konkrét példán keresztül:

  • Amikor egyik Lakónk és Hozzátartozója meglátták egymást a képernyőn, mindketten sírva fakadtak örömükben.
  • A Hozzátartozók ezt a másik oldalról nem látják, de Lakóink mindig megsimogatják Önöket a tableten, miközben beszélgetnek.
  • Vagy mikor már letettük a telefont és Lakónk felém fordulva, könnyes szemmel, az örömtől megszeppent hangon azt mondta: „Ez nagyon jó volt, köszönöm! És én most.... én most... most el fogok érzékenyülni!” Hát, erre csak annyit mondtam, kérem ne sírjon, mert akkor én is mindjárt sírni fogok.
  • Volt, akinek szándékosan meglepetésnek szántam a hívást. „Hát erre igazán nem számítottam! Nagyon szép lett a napom, köszönöm!!!” – kaptam visszajelzésként Lakónktól.
  • Egy másik Lakónk szavai: „Köszönöm ezt a lehetőséget! Nem is tudja mennyit jelent ez most nekem! Imádkozom Önért minden nap, hogy szép legyen az élete!”
  • És az egyik legmeghatóbb pillanat: egy súlyos fokú demenciával élő Lakónk, akivel beszélgetni már nincs igazán módunk, a videohívás után – miután láthatta ilyen módon a családját - megpuszilta a kezem és az arcához szorította, miközben nevetett és potyogtak a könnyei.

Milyen érzéseket keltett bennem mindez? Azt hiszem, ezekért a pillanatokért érdemes ezt a megtisztelő, szép munkát végezni és igazán az ilyen pillanatokért érdemes élni.

Munkatársaimmal szeretettel gondolva Önökre, üdvözlettel:

Bokorovics Tímea, telephelyvezető

(Képforrás: internet)