Interjú Koltay Endre lakóval, a XXIII. János Otthon Máriaremetei székhelyén folyó hitéletről
Milyen lehetőségeik vannak az intézmény lakóinak a hitéletük gyakorlására?
Én olyan helyen laktam, ahol közvetlen közelemben volt a Mátyás templom, három perc alatt át tudtam oda menni, szóval el voltam kényeztetve az egész családommal együtt. Nekünk tehát ilyen aggályunk nem volt, hogy a hitünket ne tudtuk volna megélni alkalmas hely hiányában. E tekintetben itt talán még jobb helyzetbe is kerültünk, hiszen itt van a bazilika mellettünk és itt van a kápolna, mely bármelyik pillanatban elérhető. Úgy gondolom, hogy ami egy intézmény esetében ma elvárható és szükséges és hitünk szerint igényelhető az itt minden megvan. A meglévőnél még nagyobb igényeket is ki lehetne elégíteni. Most kitaláltuk – a koronavírus kapcsán – hogy mi is tudjunk valamit hozzátenni, hogy a bentlakókért, a bentlakók hozzátartozóiért és a dolgozókért egy imaszándékot indítottunk. Minden nap „részt vehetünk” szentmisén, méghozzá úgy, hogy a katolikus Mária rádión keresztül közvetített szentmisét hallgatjuk meg, van lehetőség áldozni is, utána következik a rózsafüzér. Tehát akinek igénye van rá, hogy az Istenhez közel kerüljön, legyen hol beszélgetni vele méltó helyen, az itt tökéletesen megtalálhatja ezt.
Mi a tapasztalata, hogyan változtatta meg az intézményi hitéletet a fennálló veszélyhelyzet?