Szeptember 5: Kalkuttai Szent Teréz szűz

Teréz anya (Agnese Gonxha Bojaxhiu) albán származású szerzetes nővér 1910. augusztus 27-én született. Édesapja halála után édesanyja egyedül nevelte fel két testvérével. A mélyen hívő katolikus asszony emberszerető jósága, mint jó példa állt előtte. 

Az ír loretoi nővérek rendjébe lépett be, így került Indiába, ahol a rend iskolájában tanított. Onnan hívta Isten egy egészen már életre és szolgálatra. 1948-ban beköltözött a rendházból a szegénynegyedbe, a rendi ruhát felcserélte az indiai nők hagyományos ruhájára, a szárira, melynek színe fehér kék szegéllyel. 1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusai rendet a betegek, leprások és haldoklók ápolására. Társaival az Úr példáját követve a legelesettebbeket karolták fel, akik már senkinek sem kellettek.

Élete arra ad példát számunkra, hogy e kicsiny és törékeny teremtés az Úr által, az Úrban milyen hatalmas dolgokat vihet végbe és milyen hasznos építője lehet Isten Országának.

Manapság 4000 apáca, 400 férfi szerzetes és 3 millió önkéntes folytatja életművét 5 kontinens 150 országában, így Magyarországon is. Szent II. János Pál pápa avatta boldoggá 2003-ban és Ferenc pápa iktatta a szentek sorába 2016 szeptember 4-én.

Lelkületéről e két idézet is szép képet fest:

„Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte. „

„Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.”

Emberszerető jósága a Katolikus Szeretetszolgálat számára is példaadó és útmutató.