Igen régre, 335. szeptember 13-ra nyúlik vissza ez az ünnep. Ekkor szentelték fel Jeruzsálemben a Szent Sír Bazilikát, amelyet Nagy Konstantin császár emeltetett Krisztus sírja fölé. Az Úr keresztjét Szent Ilona, a császár édesanyja találta meg. Szeptember 14-én ünnepélyesen felmutatták az összegyűlt nép előtt, azaz felmagasztalták. Innen ered az ünnep elnevezése. Ez az ünnep azonban nem a múltba vezet, hanem minden kor embere számára jelenvalóvá teszi Isten felfoghatatlan emberszeretetét: „Úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte”. Láthatóvá teszi, hogy értünk, a mi üdvösségünkért mit vállalt Jézus, „Mily nagy volt a mi váltságunk ára.” Végül figyelmeztet arra is, hogy olykor nekünk is fel kell vennünk és hordoznunk kell a keresztünket.

A kereszt hitünk jelképe és tartalma. Általa nyertük el a megváltást. Ez az üdvösség fája, amelyen Krisztus megdicsőül és győzedelmeskedik a halál fölött.

A mai napon különös szeretettel gondolunk gondozottjainkra, akik az idős kor, a magány, vagy a betegség keresztjét hordozzák.