Szent-Gály Kata: Keresztúton

“Azt mondja az Úr:

Kevés az, hogy a szolgám légy,

s fölemeld Jákob törzseit,

és visszatérítsd Izrael maradékát.

Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,

hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”(Iz 49,6)

 

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?

Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…?

Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel…?

Szemben a Halállal, szemben a közönnyel…?

 

Adnád-e kezedet szorító kötélnek…?

Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…?

Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…?

Az ostorozásnál eltakarnál engem…?

 

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek…?

Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet…?

Roskadva, remegve, föl, egész a célig…?

Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik…?

 

Tudod-e karodat szélesre kitárni…?

Az egész világért áldozattá válni…?

És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,

hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem…?

 

Tudsz-e mellém hágni…? A helyembe lépni…?

Magadat feledve életemet élni…?

Egészen eltűnni, elmerülni bennem…?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?