Máriaremete hírei

Generációk közötti kapcsolatteremtés, közösségépítés GYERMEKTÁBOR

Közös színezés

Örömmel adjuk hírül, hogy Máriaremetén, a XXIII. János Otthonban, az idei évben is öt napon keresztül, július 16-tól július 20-ig, gyermektábor tette színesebbé Otthonunk életét.

A programokba a székhely és telephely lakói mellet a Befogad – lak, demenciával élők nappali ellátásában résztvevők is aktívan bekapcsolódtak.

Köszönet elsősorban Dr. Láng Zsoltnak, a II. kerület polgármesterének, hogy anyagi támogatásával ismét lehetővé tette az idősek és gyermekek közösségépítését.

Köszönet a mentálhigiénés munkatársaknak - kiemelten Lisóczki Tünde munkatársnak - akik megszervezték és lebonyolították a programokat.

Hét gyermek kacajától zengett a máriaremetei intézmény, akik az idős személyekre nagyon pozitív hatással voltak.

A Názáret Ház egyes lakói még a focitól sem riadtak vissza.

Különleges élmény volt a lakóknak, hogy a gyermekek között nemcsak munkatársak unokái, gyermekei voltak, hanem a lakók dédunokái is.

Az első napon közös kerti játék és kézművesség kovácsolta össze a gyermekeket és időseket. A második napon a Befogad – lak udvarában akadályverseny volt és közös kavicsfestés.

A szerdai napon 30 fő vett részt Gödöllőn a Grassalkovich kastély látogatásán és egy közös fagyizáson a Sissi Fagyizóban.

Csütörtökön Főtisztelendő Eszterházy László Kanonok Úr mutatott be szentmisét a Jerikó Ház kápolnájában, délután gyöngyfűzés, sógyurma festés volt az Emmausz Ház udvarában.

CSAPATÉPÍTŐ

CSAPATÉPÍTŐ

A Katolikus Szeretetszolgálat XXIII. János Otthon Máriaremete középvezetői és néhány felelős munkatársa, csapatépítő tréningen vett részt 2018. május 04-én, pénteken.

A nap indítása a szentmisével kezdődött, ahol Herpy György és Török Antal atyák mutatták be a szentmiseáldozatot a Jerikó Ház kápolnájában.

Ezt követően előadást tartott Balog Józsefné intézményvezető az „Egyházi szociális intézmények küldetése” címmel.

Az előadás első részében röviden áttekintésre került a szociális ellátás kialakulásának története és bemutatásra került a három főszereplő.

Nagyhét eseményei

Nagyböjt

Kedves Lakóink, Család - tagok, Munkatársaink!

Hitünk legmélyebb misztériumának megünneplésére készülünk Húsvét ünnepén. A nagyhéten igyekszünk erre felkészülni.

Szeretettel várunk Mindenkit a nagyhéten

  • kedden délelőtt 11 órakor a Názáret Ház aulájában a betegek keresztútja elmélkedésre, majd vetítés formájában megnézzük a Budai Várban készült passió eseményeit,
  • szerdán délelőtt 10 óra 30 perckor a Szent Háromnap eseményeiről elmélkedünk meditatív, képes vetítéssel a Jerikó Ház közösségi termében,
  • csütörtökön 15 órakor szentmisén ünnepeljük az Oltáriszentség megalapításának csodáját, ahol Kemenes Gábor atya celebrálja a szentmisét az Emmausz Ház aulájában.

Krisztus meghalt, de Feltámadt!

És mindezt azért, hogy megtanítson eldobni a bűneinket és feltámasztani az ártatlanságot, a jóságot, a becsületet, amik el vannak temetve a szívünk mélyén.

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.  Jn 3.16

A mi kezünkre adta önmagát, engedte, hogy az emberek keresztre feszítsék. Mielőtt azonban az ég és a föld között karját kitárta, meg akarta ünnepelni tanítványaival a húsvétot.

Jézus keresztáldozata előtti nagy szeretet - tette, az Oltáriszentség megalapítása, hogy itt maradhasson közöttünk. A világtörténelem legnagyobb eseménye, a megváltás tette egy kopár hegyen ment végbe. Ez az egyedülálló esemény újra és újra valóságosan jelen lesz az oltáron. Érezzem át az átváltoztatásban a drámai valóságot, hogy milyen nagy titok részesévé tesz az Úr! Az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztus!

NAGYBÖJTI GONDOLATOK

NAGYBÖJTI GONDOLATOK

2018. február14-én, szerdán 10 órakor, hamvazó szerdán, szentmisét mutatott be Herpy György atya lakónk. Munkatársak és lakók közösen járultunk a hamvaszkodás szertartásához, hogy figyelmeztessük magunkat „Porból lettünk és visszatérünk a porba…”

Ismét elérkeztünk a negyvennapos böjt kezdetéhez, hogy készüljünk hitünk legmélyebb titkának megünneplésére a Húsvétra.

Egyházunk liturgiájának szépségére, gazdagságára, modern megfogalmazással mentálhigiénés programjára újra – és újra rácsodálkozom. Az egyházi év ünnepköre jelként figyelmezteti a szekularizált világban élő embert az érzelmek kifejezésének, az ünnepek jelenlétének fontosságára.

Adventben a bevásárló központok ünnepi fényben ragyognak, az emberek megpakolt bevásárló kocsikkal tolongnak. Az Egyházban pedig böjt van, a hajnali roráték, az adventi gyertyák hirdetik a Paruzia – Jézus második eljövetelének várását.

Mintegy figyelmeztetve bennünket életünk prioritásaira, átgondoltatja velünk értékrendünket, hogy valóban úgy élünk-e, hogy életünk egy pontján Jézus elé állva elmondhatjuk „Uram, éhes voltál és én enned adtam”(vö. Mt. 25, 35)

Karácsony szent éjjelén templomainkban felcsendül a „Dicsőség mennyben az Istennek és békesség a jóakaratú embereknek”, ünnepeljük a legnagyobb ajándékot, az Isteni – Gyermek emberré válását.

Ezt követően a liturgikus évben néhány évközi hétben a mindennapi kereszténységre hív Egyházunk, arra, hogy ne csupán ünnepi keresztények legyünk, akik csak az éjféli misére mennek el, hanem krisztusi lelkülettel végezzük hétköznapi munkánkat, így legyünk jelen családi – baráti – munkatársi kapcsolatainkban.

Török diákcsoport látogatása Máriaremetén

Emmausz Ház aulájában

A Katolikus Szeretetszolgálat XXIII. János Otthon Máriaremete intézményét török diákcsoport látogatta meg, 2018. február 06-án.

Az Európai Unió Erasmus projektjének keretén belül, a látogatáson hat fő végzős diák vett részt intézményünkben, akik idős – és betegápolónak készülnek, továbbá két tanár és egy fő fordító.

A fiatalok a Suleymaniye Mesleki ve Teknik Anadolu Lisesi iskolából érkeztek, Şanlıurfa városából.

Megismerkedtek a Jerikó Ház és Emmausz Házban folyó általános idős gondozással, a Názáret Házban folyó speciális gondozással, ápolással, melyet a demens személyeknek nyújtunk, és a Befogad – lak idős/demens személyek nappali ellátásával.

A Názáret Házban a demens személyek foglalkozásába is bekapcsolódhattak vendégeink, melynek különlegességét az adta, hogy török vendégeink, a lakók neveit meglátva jelezték, hogy az egyik név török származásra utal. Amikor megszólították a török származásra utaló nevet használó idős lakónkat az nagyon élénken, boldogan reagált és elmondta, hogy valóban édesapja török származású és így a vezeték és keresztneve is török. Rendkívül meghatódott az idős lakónk a török fiatalok láttán. Örömében könnyekre fakadt és vele együtt vendégek, lakók és dolgozók mindannyian, a meghatottság könnyeit hullattuk.

A török diákok közül egyikük török népdalt énekelt az idős lakónknak, mi pedig „A csitári hegyek alatt” kezdetű népdalunkkal ajándékoztuk meg látogatóinkat.

Erről az itt töltött időről elmondható, hogy minőségi időt töltöttünk együtt törökök, magyarok, diákok, lakók, dolgozók közösen. A nyelvi nehézségek mit sem számítottak, mert a mindenekfelett álló szeretetnyelve testvérként kötött össze bennünket.

Oldalak