Koronavírus veszély idején is hitből fakadó remény!

Interjú Koltay Endre lakóval, a XXIII. János Otthon Máriaremetei székhelyén folyó hitéletről

Milyen lehetőségeik vannak az intézmény lakóinak a hitéletük gyakorlására?

Én olyan helyen laktam, ahol közvetlen közelemben volt a Mátyás templom, három perc alatt át tudtam oda menni, szóval el voltam kényeztetve az egész családommal együtt. Nekünk tehát ilyen aggályunk nem volt, hogy a hitünket ne tudtuk volna megélni alkalmas hely hiányában. E tekintetben itt talán még jobb helyzetbe is kerültünk, hiszen itt van a bazilika mellettünk és itt van a kápolna, mely bármelyik pillanatban elérhető. Úgy gondolom, hogy ami egy intézmény esetében ma elvárható és szükséges és hitünk szerint igényelhető az itt minden megvan. A meglévőnél még nagyobb igényeket is ki lehetne elégíteni. Most kitaláltuk – a koronavírus kapcsán – hogy mi is tudjunk valamit hozzátenni, hogy a bentlakókért, a bentlakók hozzátartozóiért és a dolgozókért egy imaszándékot indítottunk. Minden nap „részt vehetünk” szentmisén, méghozzá úgy, hogy a katolikus Mária rádión keresztül közvetített szentmisét hallgatjuk meg, van lehetőség áldozni is, utána következik a rózsafüzér. Tehát akinek igénye van rá, hogy az Istenhez közel kerüljön, legyen hol beszélgetni vele méltó helyen, az itt tökéletesen megtalálhatja ezt.

Mi a tapasztalata, hogyan változtatta meg az intézményi hitéletet a fennálló veszélyhelyzet?

Úgy gondolom, hogy a hitéletünkre ez a mostani szituáció nem sok befolyással van. Két oknál fogva: az egyik, hogy sok ember van, aki fizikai állapotánál fogva nem nagyon tud más lehetőséghez hozzájutni a saját imáján kívül. A másik – ahogy a médiában is láthatjuk – az emberek fegyelmezetlenek, nem mérik fel a veszélyt, könnyelműek. Itt, mivel zárt helyen vagyunk, reményeink szerint ez ügyben nagy probléma nincsen. Akik itt élünk, már mások segítségére szorulunk, és úgy látom, nem is nagyon mérik fel általában az emberek a tényleges veszélyhelyzetet, viszont amit itt emberileg el lehet követni, azt mindent elkövetnek. Azt mondom, hogy most nagyon fegyelmezetten kell mindenkinek viselkednie, korra, nemre, beosztásra tekintet nélkül és emellett imádkozni kell.

Ön szerint hogyan lehet biztosítani a bizakodó jövőképet és pozitív életszemléletet a hit által?

Rengeteg módon! A gond csak az, hogy van-e fogadókészség. Az emberiség története során, annyi krízisen jutott keresztül és ezt, csak ha mi magyarok, magunkat végiggondoljuk, az egész sorsunkat, tényleg hihetetlen kataklizmákon mentünk keresztül. Ez a pici nép is, és mi mégis itt vagyunk. A hit az egyházon keresztül ad mankót a kezünkbe, hogy hogyan kell bízni, hogy kiben kell bízni és az embernek legyen egy olyan antennája, amin nap, mint nap megérzi, fel tudja fogni azokat a jeleket, amiket az Isten küld. Hit, remény, szeretet – ez a lényeg! Ahogy II. János Pál pápa mondta, ne féljetek, csak higgyetek és imádkozzatok! És itt erre rengeteg lehetőség van.

Én azt tapasztalom, hogy a hívő lakóink nagy megnyugvást tudnak a hitükben találni. Ön hogy látja?

Ez így igaz. Ez nem az én érdemem, de nyilván a kényszer is, meg a Jó Isten talán nekem szánt egy ilyen feladatot, próbálom ezt a dolgot kicsit inspirálni. Azt veszem észre, hogy az a mag, aki a rózsafüzérre eljár vagy a Nagyböjtkor keresztutat jár, illetve szentmisére jár, azok ezt nagy szeretettel fogadják. Egyetlen gondom van, hogy kevesen vagyunk, de ez kell, és azt látom, hogy bármilyen ötletet felvetek ez a mag mindig mindenre vevő. A keddi szentmiséket – melyeket Kemenes Gábor atya tart – követően szoktam körbemenni és megáldoztatni azokat, akik nem tudnak lejönni a szentmisére. Ezeken a testvéreinken lehet látni igazán, akik szeretnének a szentmisén részt venni és közvetlen kapcsolatba kerülni az Istennel, de fizikailag nem tudják megoldani, hogy milyen nagy dolog ez. Érdemes látni, mikor bemegyek áldoztatni a csillogó szemeket, a nagy lelki megkönnyebbüléseket, a hálát. Akik akadályozva vannak, látszik, hogy óriási az igény bennük, csak nem tudják megoldani másképp, ezért nagyon hálásak tudnak lenni. Velük kapcsolatban a legjobban leírható, hogy mit jelent az, ha az Istent közel visszük hozzájuk az Oltáriszentségben.

Ön szerint hogy hidalhatók át a hitéletet is érintő változások a veszélyhelyzet kapcsán?

Keresztény ember számára mindez nem jelent nagyobb problémát, mint ami valójában van. Annak, aki nem tud mibe kapaszkodni, ez most elég nagy gond. Van persze köztük olyan, aki nem érzi a veszélyt és úgy gondolja, hogy ez őt nem érinti. De egyébként a keresztény ember tisztában van vele, hogy életét az Isten tartja a kezében, tőle kapta, neki kell majd elszámolni vele. Az Isten maga a jóság, ő nem tud rosszat tenni az emberrel. Az ember tud rosszat tenni, de szerencsére van megbocsátás. A Jó Isten azért adta a hitet mindenkinek, hogy minden pillanatban vegye észre azt, hogy nincs egyedül, az embertársainkra, szeretteinkre, barátainkra támaszkodhatunk. Aki igazán tud érte tenni és az igazi stabil pont az életben az az Isten. Aki ezt tudja, érzi és ebbe bele tud kapaszkodni, annak ez a helyzet sem jelent sokkal többet, mert hiszi, hogy őt nem fogja érinteni ez a dolog. Vagy ha mégis, akkor annak oka volt, de attól, hogy retteg semmivel sem lesz a helyzete jobb, csakis rosszabb.

- Az interjút Bokorovics Tímea telephelyvezető készítette. -

IMA

Őrizz meg minket, jó Urunk, irgalmasságod árnyékában.

A bizonytalanság és a próbatétel idején is, kérünk, állj mellettünk.

Támogasd és oltalmazd, jó Urunk,

az aggodalmaskodókat és a félelmes szívűeket,

emeld fel mindazokat,

akik mélységeket járnak ezekben a napokban, hetekben.

Hadd örvendezhessünk újra a Te jóságodnak,

tudván bizonyosan,

hogy semmi sem szakíthat el Tőled,

sem szeretetedtől,

mert Te vagy a mi Urunk, Jézus Krisztus. Ámen.