Július 30-a kiemelten jelentős dátum volt a Szent Klára Idősek Otthona életében. Az intézmény vezetőségének, munkatársainak a szervezésében emlékeztek meg a fenntartó Katolikus Szeretetszolgálat létrejöttének elmúlt 70 évéről, benne a jászberényi idősek otthona szerepéről, helyéről, valamint Vargáné Deme Katalin 15 éves munkásságának méltatása is ezen az ünnepségen kapott központi szerepet.

A vendégek fogadása az intézmény előtti udvari részben történt, ahová sorra érkeztek a Katolikus Szeretetszolgálat fenntartásában működő társintézmények munkatársai, a városból meghívott vendégek, egykori kollégák, barátok. Az ünnepség hálaadó szentmisével vette kezdetét a szomszédos Barátok templomában, ahol a szentmisén közreműködött: Szántó József főesperes, apátplébános, dr. Novák István főigazgató, plébános, Füleczki István-, Resch Tamás-, Versler Sándor káplán atyák, Burányi Roland atya, a Katolikus Szeretetszolgálat lelki vezetője, Taczman András diakónus.

Szántó József főesperes apátblébánostól hallhattuk az ünnepi megemlékezést, aki felidézte a szerzetesrendek feloszlatásának történelmi eseményeit, amelyek 70 évvel ezelőtt történtek.

„Hetven esztendő, nagy idő. Hálát adunk ebben a templomban, a Barátok templomában és a volt kolostorban, amely ma Szent Klára Otthon néven működik. Hálát adunk, szívből jövő hálát az elmúlt évtizedekért. Sok esemény fűzi össze a történelmet, az ember életét is: születés, tevékeny évek és a földi élet befejeztével, a halál. A tragédiákat, az összeomlást, az újrakezdést számon tartjuk. A Szentháromság egy Isten örök szeretete árad a világra. Megmentőként, szabadítóként jön az Isten. Az örök atya fia, Jézus, szenvedést, majd halált vállal és legyőzi, ezáltal örök jövőt hoz az emberiségnek.” – mondta bevezetőjében Szántó József apátplébános.

A folytatásban a szerzetesrendek feloszlatásáról szólt, a jelentős történelmi eseményeket idézve. Elmondta, hogy 1950-ben az akkori hatalom a szerzetesrendeket feleslegesnek tartotta. Céljuk a rend felszámolása volt. A jászberényi kolostor 1950. június 10-től szeptember 8-áig internálótáborként működött. 140 szerzetest hoztak ide szerte az országból. A felszámolás úgy kezdődött, hogy a szerzetesek egy részét kényszertartózkodási helyre szállították. A szerzetesrendek feloszlatását állami részről azzal indokolták, hogy munkájukat – elsősorban a tanítást és a betegápolást – az állam átvette, ezért nincs rájuk szükség. 

A szerzetesnővéreket a feloszlatáskor több helyre hurcolták kolostorokba. Jászberénybe hozták a női szerzeteseket. Egészen a 90-es évek végéig érkeztek a kedves nővérek ide Jászberénybe, a kolostorba. A szerzetesrendek elhurcolása a rendházukból minden esetben éjjel történt, felfegyverzett ávósok kíséretében. A csomagokat az ávósok átnézték. Több helyen előfordult, hogy amikor a Bibliát meglátták, mondták, többet érne, ha helyette orosz szótárt vinnének, célozva arra, ha netán a Szovjetunióba viszik majd őket.

Szántó József a szociális otthon megalakulásának körülményeit is idézte: „1950-ben megalakult Bakonybél, Csákvár, Gyón, Jászberény állami fenntartású szociális otthona a szerzetesnővérek számára. Jánoshida volt premontrei rendháza pedig a férfi szerzetesek részére, amely később, 1952-ben Pannonhalmára települt át, mert Jánoshida szűknek bizonyult. 

1991. július 1-jétől egyházi fenntartású az intézmény. 2007. augusztus 11-től Szent Klára Otthon nevét viseli.”

Az ünnepség folytatásában a szentmise keretében dr. Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója szólt a jelenlévőkhöz, aki Vargáné Deme Katalin intézményvezető munkásságát méltatta.

„Vargáné Deme Katalin, a Katolikus Szeretetszolgálat Szent Klára Idősek Otthonában 2005. július 1-jétől intézményvezető ápolói munkakört látott el. 2007-ben szociálpedagógus végzettséget, majd szociális szakvizsgát tett. 2008. júniusától az intézmény vezetőjévé nevezte ki a Római Katolikus Szeretetszolgálat, mint az intézmény fenntartója. Egészségügyi projekt menedzser diplomát is szerzett. Képzéseken fejlesztette ismereteit, hogy legjobb tudással, empátiával tudja végezni elkötelezett hivatását.”

A méltatásban elhangzott, hogy munkássága során mindig is olyan szemléletet igyekezett kialakítani, amelynek középpontjában a szeretet és a minőség, az emberközpontú gondozás állt. Ez a hivatás és küldetés az emberi méltóságról szól és arról, hogy az ellátottak minél inkább egy szeretetteljes közegben éljenek, ahol újból otthonra találhatnak. 

Nagyon jó a kapcsolata az óvodákkal, az iskolákkal, a főiskolával, a hagyományőrző csoportokkal. Mindez hozzájárul az ellátottak mentális jólétéhez is, hiszen minden évben csoportok járnak intézménybe, amely lehetővé teszi a generációk találkozását, szép élményeket adnak az időseknek.

Munkája során mindig a csapatszellemre, a csapatmunkára helyezte a hangsúlyt. A kollégákkal jól kialakította a kapcsolatot, a nyugdíjba vonulókról sem feledkezett soha meg. 

Az egyházközösség képviseletében Gulyásné Túróczi Margit köszöntötte Vargáné Deme Katalint.

Jászberény város önkormányzata részéről megtisztelte a rendezvényt Budai Lóránt polgármester, aki köszönte, hogy részese lehet a jubileumi eseménynek. Elmondta: a Szent Klára Otthonnak méltó helye van a város életében, elismerik az itt dolgozók áldozatos munkáját, és a jövőben is arra törekednek, hogy ezt a jó kapcsolatot megőrizze a város és az otthon, amit jó szívvel tudnak ajánlani az érdeklődőknek.

A Katolikus Szeretetszolgálat elmúlt 70 évét, a hét évtized örömeit, megpróbáltatásait Vargáné Deme Katalin vette sorra. A jubileumi összefoglalót a Szeretetszolgálatról, és benne a Szent Klára Otthon szerepéről, diavetítéssel összekötött emlékidézéséből tudhattuk meg.

„A Katolikus Szeretetszolgálat 70 éve jött létre Budapesten. A hozzátartozó otthonok közül a jászberényi az egyik, amely 70 éves fennállását ünnepli ma. 135 idős nő ápolását-gondozását végzi. Megemlékezünk Szent Kláráról, az otthon védőszentjéről is. Klára neve fényt, világosságot, tiszta ragyogó fényességet jelent. 

A püspöki kar létrehozta a Római Katolikus Egyházi Kegydíjasok és Betegek Szeretetszolgálatát, amely ma Katolikus Szeretetszolgálat néven működik. A szerzetes nővéreknek különböző elfoglaltságaik voltak. A konyhában segítettek az ebéd elkészítésénél, kertészkedtek, konyhakerti növényeket termesztettek, sertés hizlalást tartottak fenn, önellátóak voltak, hisz rendelkezésre állt a 2,5 hektáros kert. A mosodában is segédkeztek: vasaltak, varrtak, rendtársaikat segítették etetésben, tisztálkodásban. Sőt voltak, akik kintre jártak dolgozni.” – hallhattuk többek között mindezeket Vargáné Deme Katalin intézményvezetőtől. 

A templomi ünnepséget az Új Tavasz, helyi fiatalokból alakult együttes énekszáma zárta, amely ugyancsak hozzájárult az esemény színvonalának emeléséhez. A program része volt az intézmény új bejárati kapujának a megszentelése is, és a közös ima.

Az ünnepi program a szomszédos sportcsarnokban ért véget, agapéval és baráti beszélgetéssel.

Írta:Buschman Éva