Kedves Hozzátartozók!

Örömmel osztom meg az alábbi hozzátartozói levelet, írójának engedélyével. Nehéz időt élünk mindannyian a járvány okozta bezártság, szigorú eljárásrendek miatt. Munkatársaimnak az ilyen jellegű visszajelzések erőt adnak mindennapi szolgálatuk végzéséhez.

Isten áldását kérem a levél írójára!

-intézményvezető-

Tisztelt Intézményvezető Asszony!

Napok óta készülök megírni ezt a levelet, de Édesanyám halála óta a valahogy semmi sincs a helyén. Ma átvettem a Postán az Otthonból küldött levelet, ahol az első sorok után újra elbőgtem magamat...."Néhai Erdélyi Jánosné..." 

Igen, Anya elment, sajnos nagyon kevés időt töltött az Otthon szerető és gondoskodó közösségében. Gyakran eszembe jutnak azok gondolatok, amivel igyekezett megnyugtatni "emberileg mindent megteszünk". 

Igen, Anya nagyon boldog volt és sokat mesélt, amíg tudott mesélni. Lelkesen számolt be, hogy milyen jól is érzi magát, mennyi minden történt vele és milyen finomságot ebédelt ! Az első napok után folyamatosan kért, hogy mindent írjak alá, mert ő ide, "De, IDE!" , - ahogy mondta - szeretne kerülni.

Mindennek örült: a sok foglalkozásnak, a sok új ingernek, a játékoknak! Nagyon nehéz most szavakat találni, amivel kifejezhetem hálámat, köszönetemet az Otthonban dolgozó munkatársainak! Ha csak belegondolok,hogy a kapun való belépéstől hányan, de hányan segítettek Neki, hogy a benti  élete könnyebb legyen. Betegségében az ápolása, a lábadozása, hogy életének utolsó perceiben ne kelljen egyedül lennie!  

Nagyon hálás vagyok Gál Tímeának, aki mindig szánt rám időt, aki megnyugtatott, aki őszintén beszélt velem Anya utolsó perceiről, is. Személyében olyan, az idősekkel szemben elkötelezett, küldetéstudattal rendelkező EMBERT ismertem meg, amilyennel még életemben nem találkoztam! 

A munkatársai, ahogy a telefont felvették, a kedvesség, a derű amit hallottam, nagyon megnyugtató volt. De, aztán a hírek rövid tőmondatok lettek, tudtam, hogy baj van....

Sajnos nem értem be, hogy még  az élő Anyukámtól elköszönjek, olyan viharos gyorsasággal történt minden, pedig Tímea azonnal hívott, ahogy látta, hogy baj van. Bár késve értem oda, de elköszöntem Tőle, lehetőséget kaptam rá. Külön hála,hogy Tímea a rákos beteg testvéremet is elkísérte kerekes székével Anyuhoz ! Fájdalmas volt mindannyiunk számára ez a találkozás, de augusztus óta nem találkoztak....csak most.

Kedves  Ilona!

Nagyon szépen köszönöm a segítségét, a támogatását mellyel segítette Anya elhelyezését. 

Munkájára és életére Isten áldását kérem!

Őszinte tisztelettel:

Reszeginé Erdélyi Beáta