Emlékezés

Hogyan éltem át az elmúlt pár hónapot, míg a Szeretetszolgálatunk zárva volt?

Nem volt könnyű átélni ezt a pár hónapot, mialatt nem mehettem ki a boltba, de látogatók sem jöhettek. Piarista diák voltam, s az egyik tanár úr arra tanított, hogy minden alkalommal előre határozzam meg a következő napok programját. Nekem ennyivel könnyebb volt, mert én évek óta így osztom be a napjaimat. Így csak a korlátozás okozott változást. Egyébként a napi első teendőm a zsolozsma elvégzése. Hálaadás az éjszakáért s a napom felajánlása valamilyen célra. Reggeli után kézimunkázom. Most ís egy írcsipke terítőt horgolok,ami pár hónap elfoglaltságot jelent. Ebéd után olvasok. Segítséget jelent, hogy itt van könyvtár és akár szépirodalmi, akár lelki olvasmányú könyvet bámikor kivehetek. Az is elfoglaltságot jelent, hogy rendszeresen van torna és szervezetten kézi elfoglaltság. De lehetőség van arra is, hogy az udvarra kimenjünk és ne egész nap a szobánkba legyünk a 4 fal között. Nagyon hiányzott csütörtökönként a szentmise és vasárnap az igeliturgia. De az is nagyon jó, hogy a televizióban is vasárnaponként a szentmise közvetítést nézhettük és a nap folyamán is nézhetjük a tévét. De az is jó, hogy rádiót egyenként hallgathatjuk. Így mindenki a maga igényének megfelelően tudja a napjait kitölteni.

Azért is hálás vagyok, hogy van kápolnánk és bármikor bemehetek köszönteni az Úr Jézust. Köszönöm vezetőinknek, hogy mivel nem mehetünk ki boltba, így a szükséges szükségleteinket meghatározott időben összeírják és helyettünk bevásárolnak. Igen nagy segítséget jelent, így pótolják mindazt, amit látogatóink szoktak hozni. Köszönöm intézetünk vezetőinek szigorú gondoskodását, ezáltal a különböző fertőzések nem kerültek be az Intézetünkbe.