A Katolikus Módszertani Központ ismét élménynapot szervezett, ezúttal az ápoló - gondozó munkatársak számára február 16-án, a Katolikus Pedagógiai Intézet épületében. A Katolikus Szeretetszolgálat munkatársain kívül más intézményekből is érkeztek résztvevők.

Az élménynapot dr. Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója nyitotta meg. Bevezető szavaiban kiemelte: az ápolók, gondozók mentális egészsége keveset kerül szóba, noha nagy szükség lenne arra, hogy ezzel foglalkozzanak. Vajda Norbert reményét fejezte ki, hogy az élménynapot felismerések és megerősítések fogják kísérni: felismerése annak, hogy az egyén nincs egyedül a gondjaival, illetve megerősítése annak, hogy jó helyen vannak. Hangsúlyozta, hogy az egyházi intézményekben dolgozók számára a kötődések a hit miatt még erősebbek: szinte családtaggá válnak egymás számára. Beszéde végén rávilágított arra, hogy az egyén a közösség részeként jelenik meg minden esetben, ezért arra biztatta a résztvevőket, hogy gondolják végig az alábbi kérdéseket: "Milyen akadályok vannak, amelyek nehezítik, hogy közösségként működjünk? Milyen részben van az akadály? A kommunikációnkban? A napi rutinban?"

Juhos Imre, a Katolikus Módszertani Központ munkatársa, az élménynap főszervezője Ferenc pápa Betegek világnapjára írt gondolatait tolmácsolta a résztvevők számára: „A közelség egy értékes balzsam, amely támaszt és vigaszt nyújt a betegeknek szenvedéseikben. Keresztényként ezt a közelséget Jézus Krisztus, az irgalmas szamaritánus szeretetének jeleként éljük meg, aki együttérzéssel közelít minden bűntől megsebzett ember felé. A Szentlélek működése által Krisztussal egyesülve arra kaptunk meghívást, hogy irgalmasok legyünk, mint az Atya, és különösen is szeressük gyenge, beteg és szenvedő testvéreinket (vö. Ján 13,34–35). Ezt a közelséget nemcsak egyénként, hanem közösségként is megtapasztaljuk: a Krisztusban való testvéri szeretet valóban létrehoz egy gyógyító közösséget, amely senkit sem hagy hátra, amely befogadó, különösen is a leginkább rászorultak iránt."

Johann Gyula mentálhigiénés szakember volt ismét az élménynap lebonyolítója, szakmai mentora, aki beszélt a segítő hivatásról kialakult kép változásairól. Volt idő, amikor a segítő kapcsolatban a segítő személye került a figyelem fókuszába, ekkor az alábbi kérdésekre keresték a választ: "milyennek kell lennem, hogy tudjak segíteni?" Ezt a felfogást váltotta az a szemléletmód, amely a segített személyt helyezte a középpontba. Napjainkban viszont eljutottunk oda, hogy a segítést kapcsolatként értelmezzük, amelyben létrejön a találkozás a gondozott és a segítő között. Napjainkban sokféleképpen tudunk kapcsolatot teremteni, de vajon történik-e találkozás is? Az előadó visszautalt Ferenc pápa szavaira: „A közelség egy értékes balzsam, amely támaszt és vigaszt nyújt a betegeknek szenvedéseikben.” Johann Gyula azt tanácsolta, hogy az ápolók, gondozók így tekintsenek magukra, amikor szó szerint gyógyírral érintik gondozottaik sebeit.

Az élménynap egyik résztvevője így vallott a nap végén: „Valóban élmény volt ezen a napon részt venni, pozitív hatást gyakorolt rám és egyben a munkámra is! Rávilágított a munkám fontosságára és szükségességére. A festmények, illusztrációk, filmrészletek nagyon találóak és figyelemfelkeltőek voltak. Nagyon jónak tartom, hogy a tapasztalatainkat az adott témában négyszemközt vitattuk meg egy másik intézményben dolgozóval. Semmiben nem volt hiányérzetem. Köszönöm, hogy ott lehettem.”