A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ezekben
az években megbízta a Szeretetszolgálatot, hogy szervezze meg, működtesse és irányítsa az alábbi szociális intézményeket: 1953-ban a székesfehérvári Országos Papi Otthont (idős világi papok számára), 1954-ben a mátraszentimrei (Bagolyirtás)
Stella-üdülőt és a veszprémi egyházmegye tulajdonát képező hévízi Szent József Otthon üdülőjét.
1961-ben végül felkérte a pécsi 'Prohászka Otthon' (pap-édesanyák, egyházi női alkalmazottak) üzemeltetésére.

E nyolc, állami fenntartású, egyházi jellegű szociális otthonban (Bakonybél, Csákvár, Gyón, Hejce, Jászberény, Pannonhalma, Piliscsaba, Vác)
1980-ban 593 szerzetesférfi és nővér lakott. Mindenütt van templom, ill. kápolna, az otthonokban saját lelkész, vagy plébános gondoskodik a kolostori napirendnek megfelelő életről. Mindenütt van szentmise, gyónási alkalom, napi közös ima, évente lelkigyakorlat, közös rózsafüzér, ebéd alatti lelki olvasmány. Minden szobában hangszóró közvetíti a betegeknek a szentmisét és a szentbeszédet.
A Központunk által kijelölt 'egyházi megbízott nővér' látja el a mentálhigiénés feladatokat, különös tekintettel a szerzetesek sajátos életmódjára. Gondoskodik a vallásos igényeknek megfelelő miliőről. Vállalkozik ügyes-bajos dolgaik elintézésére (levelezés, látogatás, személyi problémákban segítség stb.) és az igazgató (otthonvezető) munkáját támogatja, ami a pszichés gondozást, kulturális, szórakoztató és vallási jellegű rendezvényeket (májusi litániák, szentségimádás, egyházi ünnepek, betlehemezés stb.) illeti. Az idős korban fellépő gyengeségek s a vállalt, megszokott szerzetesi életformából való kiszakítottság érzése nélkülözhetetlenné tette az állandó segítő szeretet jelenlétét.

Ezekbe az otthonokba a jelentkezés a Szeretetszolgálat központjában történt: 1950-től a Piarista Rendházban (Váci u. 33.), majd az új rendházban (Mikszáth tér 1.). Ők továbbították a kéréseket az illetékes állami szervekhez.
A főfelügyeletet a Szociális Intézetek Központja (SZIK) gyakorolta, tekintettel arra, hogy a fenti intézmények az országos feladatot ellátó intézmények sorába tartoznak. Az otthonokat
kezdettől fogva az állam tartotta fenn, gondoskodott vezetőiről és dolgozóiról. A Szeretetszolgálat központja viszont az évenkénti látogatásokkal
tartotta a kapcsolatot ezen otthonok vezetőivel, egyházi megbízott nővéreivel, lelkészeivel és természetesen gondozottaival.

A Szeretetszolgálat az egyházi jellegű, egyházi fenntartású hét otthonában maga gondoskodott azok működéséről, vezetőiről és dolgozóiról. Ezekben az otthonokban (Székesfehérvár, Verőcemaros, Pécs, Püspökszentlászló, Prohászka-Otthon, Stella-üdülő, Tiszaalpár) gondját képezte az épületek állagának védelme, berendezése, karbantartása, felújítása, később az átalakítások vagy új létesítmények tervezése és megvalósítása. 1980 táján ezekben
az otthonokban 53 pap, 155 nővér, 47 egyházi volt alkalmazott nyert elhelyezést.

Valamennyi otthon napirendje nemcsak kötöttségeket jelent, de igen sok szabadságot is biztosít lakóinak. Szentmise, esti ima, étkezések, orvosi rendelés: határozott időben történik. Mindenütt vigyáznak a csendre. Az otthonlakók éppúgy kaphatók sétára, kirándulásra - egészségügyi állapotuktól függően -, mint hímzésre, varrásra vagy akár a befőzésben, kerti munkában, virágápolásban stb. való segítésre. Megünneplik a névnapokat
(a nővérek egységesen szeptember 12-én,
Szűz Mária nevenapján köszöntik egymást), együtt nézik a tévét, hallgatják a rádió nekik való, őket érdeklő műsorait. Mikulás-est, karácsonyi
ünnepség, farsangi mókázás nélkül nem múlik el
egy év sem. Fel-felkeresik őket úttörők, iskolások és nótáznak, gitároznak, kis műsorral kedveskednek
a nővéreknek. Megható, hogy olykor félig vakon is Calcuttai Teréz anya betegei számára reszkető kezekkel pólyát, kötést horgolnak. Aki teheti,
olvasgat is. S a kápolnákban mindig van valaki,
aki elmélkedik, rózsafűzért imádkozik.

"... Ezen a napon különleges módon emlékezem meg az öreg papokról, akár egyházmegyések, akár szerzetesek; valamint a nővérekről, akik szociális otthonokban élnek, és akik életük hosszú éveit nagylelkűen az iskolák vezetésében, a növendékek nevelésében, a betegek gondozásában töltötték. Ezenkívül hálás köszönetem fejezem ki mindazoknak, akik naponta imádkoznak Istenhez Krisztus földi helytartójáért és az Egyházért, és felajánlják szenvedéseiket, a korukkal járó bajokat mindenki üdvösségéért. Szívből kérem az irgalmas Istent, hogy ezeket az idős szolgáit és szolgálóit, akik talán már közel vannak a halálhoz: erősítse meg égi kegyelmével..." (Il. János Pál pápa
1982. október 7-én, az "ad limina" látogatás alkalmával a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaihoz intézett beszédéből.)

[.........]