A Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálatot 1950-ben alapította a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, hogy gondoskodjon a szerzetesrendek feloszlatása miatt ellátás nélkül maradt idős, beteg szerzetesekről és apácákról.
Az állam a szerzetesrendektől elvett több mint 600 épületből ötöt jelölt ki a fedél nélkül maradtak befogadására. A Szeretetszolgálat munkatársai voltak azok, akik nehéz helyzetükben igyekeztek testi-lelki jólétükről gondoskodni.

Isten csodálatos rendelése folytán ezekben az években két kiváló szerzetes került a Szeretetszolgálat élére:
Szörényi Gábor jezsuita atya és
Szabó Erna szatmári irgalmas nővér.

Az ő személyiségük meghatározó volt abban,
hogy a legsötétebb időszakban is a szeretet és az összetartozás szigeteivé válhattak ezek a házak.

Virányi Ottó piarista atya vette át Szörényi Gábor atyától a Szeretetszolgálat vezetését 1980-ban és tartotta össze nagy szívével haláláig. Zalán Katalin M. Luciána szatmári irgalmas nővér több évtizedes szolgálatával járult hozzá idős papok és szerzetesek gondozásához.

Otthonaink lakói határozták meg intézményeink imádságos légkörét. A kedves nővérek tanították a személyzetet példamutató szorgalmukkal, Istenbe helyezett határtalan bizalmukkal. Felfogásuk szellemében országszerte erős, szakképzett munkacsapatokat alakítottunk ki.

Ma is igyekszünk gondosan megválogatni munkatársainkat, akik között sokan magasan képzettek és elhivatottak a rájuk bízottak szolgálatában. Rendszeres képzések és lelkigyakorlatok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy elkötelezetten a Szeretetszolgálathoz tartozás örömében szolgáljuk a ránkbízottakat.
A személyes gondoskodás területén megszerzett ötven éves tapasztalattal a hátunk mögött rendíthetetlenül elköteleztük magunkat a szakszerűség mellett.